Biztosan együtt dolgoztunk valahol. De hol? Vagy egy iskolába jártunk talán? Iszonyatosan zavart, hogy nem jut eszembe. Már megint. A mosdóba indulva elhatároztam nem hagyom, hogy tovább zavarjon. Odamegyek hozzá, és elmondom neki. Vállalom. Derüljön már ki. Fel is álltam, elindultam felé, amikor bevillant: egy tv sorozat egyik mellékszereplője. Felnézett, elmosolyodtam. Ajánlom a spenótos quiche-t, nagyon finom! -vágtam ki magam. Visszamosolygott.
Ágai Ágnest is foglalkoztatta a memória kérdése. Humorosan, érzelmesen játszik a szavakkal.
Olvassátok!
Már valahol láttalak,
már valahol láttál,
minden emberfej ismerős,
amelyik nincs leszegve.
Talán tömegben voltunk
a sokaság egyenruhájában
lendültünk valamerre
egyforma szögben, egyforma dőléssel.
Talán a hullám hátán sikongtunk,
talán a sarat vertük le magunkról,
talán ugyanarra a járműre szálltunk,
talán egy ágyban aludtunk.
Forrás:
Ágai Ágnes: Memória
Ha olvasnátok több Ágai Ágnest, itt belelapozhattok: http://ezredveg.vasaros.com/z/pdf/zf_053.pdf
