„A kezdeményezés közéleti jellegű, de teljesen politika-független. Nem cél a szándék befolyásolása: sem az, hogy a pedagógusok az egészségüket kockáztatva kitartsanak, sem az, hogy távozzanak a pályáról. Ugyanígy nem buzdítunk pedagógus közösségeket semmire, abban támogatjuk őket, hogy végiggondolják a szituációt és a saját céljaikat, mozgásterüket, majd ezt cselekvésbe fordítsák, akármi is legyen a cél és a cselekvés. Ez a coaching szellemiségével szinkronban van.” – fogalmazzák meg az Összefogás szervezői.
Bölcsészként egyetemi barátaim többsége a tanári pályát választotta, irodalomterapeuta kollégáim, barátaim is többen tanítanak. Vagyis tanítottak. Az utóbbi időben többeknél betelt a pohár. Olyan elkötelezett, szenvedélyes tanárok mondtak fel és tervezik a státusztörvénnyel befejezni munkájukat, akikről - a tantárgytól függetlenül - a Holt költők társaságának irodalomtanárja jut eszembe. Így amikor elindult a pilóta-program és Tamásék átküldték a jelentkezési linket, meginogtam. Mit tudok egy ilyen helyzetben mondani, adni? Mivel tudom támogatni a kiégett, kiábrándult, de küzdő pedagógusokat? Emlékeztettem magam Viktor Frankl híres mondataira a választás szabadságáról, és jelentkeztem.
Egy vidéki cukrászdában találkoztam a pest megyei iskola tanárnőjével, aki egy tucat tanárt képvisel. Fogalma sem volt mit adhat a coaching. De tudta, hogy támogatásra van szükségük. Mély, őszinte és érzelmes beszélgetés volt, és közben nagyon nehéz is, hiszen a tehetetlenség érzése végigkísérte. Beszélgettünk a segítő kapcsolat erejéről és arról, hogy sok esetben maga az is már támogatás, hogy van tér és idő a gondolatokat megfogalmazni, kimondani. Elmondtam, hogy ez a folyamat arról szól, hogy ők fontosak. És mi, az önkéntes coachok, akik jelentkeztünk, szeretnénk, ha ezt éreznék. Könnyes volt a szeme, és nekem is. Elmondtam, mit adhat a coaching és ő ezzel az új tudással visszament a tanári karba. Remélem, minél többen jelentkeznek majd coachingra közülük. A végén azzal búcsúzott, hogy nagyon jól esett neki a beszélgetés, feltöltődött.
Hazafele a kocsiban újrajátszottam a fejemben a mondatait. Személyesen is érintett vagyok a témában, a lányaim most mennek iskolába. Ha lesz, aki tanítsa őket… Több időt töltenek majd a pedagógusokkal, mint velünk, a szüleikkel. Szeretném, ha jókedvű, elkötelezett és elégedett tanároktól tanulhatnának. Sokszor előfordul, hogy az ügyfeleim azt szeretnék, hogy a varázspálcámmal egyik pillanatról a másikra megoldjam a kérdéseiket. Most először éreztem úgy, olyan jó lenne, ha tényleg lenne varázspálcám.
De talán van is. Ha ismersz olyan pedagógust, akinek szüksége van támogatásra, kérlek, továbbítsd neki az alábbi jelentkezési lapot! Hogy ők is érezhessék, hogy fontosak. Van, akinek fontosak.
https://forms.gle/AiWM4Y4GTY5Dicgn9
Kép: Stephen Harlan / Unsplash
