Azóta is emlegeti azt a megítélő mondatot, beleégett a lelkébe. Egy másik beszélgetésben azt mesélte az ügyfelem, hogy napokig sírt annak hatására, hogy nem tudja, mit írhatott a terapeuta. Megkérdezte, de nem válaszolt. Nem ment többet.
Teljesen ledöbbentem, és ahogy jöttek a történetek, egyre dühösebb lettem. Akkor láttam meg itt a falon ezt a Jung idézetet: „Tudd az összes elméletet, mesteri szinten sajátítsd el az összes technikát, de amikor az emberi lelket érinted, te is csak egy emberi lélek légy."
Mentoromtól tanultam az esendőségében egyenlő ember kifejezést, ami nagyon hasonlót jelent. „Az emberre mint embertársra kell tekintenünk, vagyis nem kezelhetjük olyan objektív dologként, ami elemzésre, megismerésre vár." Ez a terapeuta felelőssége, ez az alap, amelyre minden személyes kapcsolat épül. Nem a jegyzeteléssel van gond, hanem az alá-fölé rendelt viszonnyal. A jegyzetelés ezt csak kiélezi. Az ügyfél és a terapeuta egyenrangúak. Az ügyfél a saját témájának szakértője, a támogató szakember a módszer szakértője. Így jöhet létre az egyensúly.
Forrás: "To decide when to apply the one or the other method rests with the analyst's skill and experience. Practical medicine is, and has always been an art, and the same is true of practical analysis. True art is creation, and creation is beyond all theories. That is why I say to any beginner: Learn your theories as well as you can, but put them aside when you touch the miracle of the living soul. Not theories, but your own creative individuality alone must decide.” - Jung, C. G. (1928) Contributions to Analytical Psychology. Translated by H. G. Baynes and C. F. Baynes. London: Kegan Paul, Trench, Trubner and Co., Ltd. p. 361
Elméleti háttér: Buber: Én és Te, Európa K. Bp, 1991
Kép: Nathan Dumlao/Unsplashed
