Vasárnap volt Apák napja. Nem szoktuk ünnepelni. De mostantól fogjuk.
Nagyon megérintett Újlaki-Nagy Júlia Hosszútávú apa című írása, amit Bóta Timi Nő a tükörben oldalán olvastam: „Rendeltem a netről egy hosszú távú apát. […] Vegye kezébe sorsát, vásároljon magának apát! […] Hosszú, részletes kérdőívet töltöttem ki, hogy személyre szabott legyen a megrendelt apa. Különösen tetszett, hogy az oldal alján egy idővonal is volt, amit kedvem szerint húzgálhattam előre-hátra, attól függően, hogy hány emléket, élményt, mérföldkövet akartam a készülő apával. Lehetett rövid távú apát rendelni, de ebbe csak pár gyerekkori emlék fért bele, azokra nem is emlékszik jóformán az ember. Ez nekem kevés volt. Ha normál távú apát választottam volna, abba már belefért volna egy iskolai ballagás vagy konfirmálás. A hosszú távú apa már nagyon szimpatikus volt, ehhez már az is hozzátartozott, hogy elkísér az oltárhoz. A prémiumapa már csak annyit tudott pluszba, hogy még élt az unokák születésekor. Próbáltam tovább húzni a csúszkát, de sehogy sem ért el a jelenig, maximum egy évre visszamenőleg lehetett állítani. Csillaggal jelölte az oldal alján, hogy a megrendelt apa csak visszamenőleg működik, a megrendelés utolsó lépése eldönteni, hogy hogyan tűnt el. Senki sem bolond azt választani, hogy csak úgy lelépett, ez nem is volt a menüben. Lehetett viszont autóbalesetben elhunyt vagy súlyos betegségben, de nekem szimpatikusabb volt az Álmában távozott opció. […]”
Kívánok mindenkinek olyan humoros, kedves, segítőkész, jószándékú és rugalmas „prémiumapát”, mint amilyen nekem volt. Aki az „oltár” (a polgármesteri hivatal kerti asztala) felé sétálva, szemében pajkos vidámsággal, de síri komolysággal azt mondja: „Itt még elkanyarodhatunk balra!” Nem kanyarodtunk.
És megélte mindhárom unokája születését. És álmában távozott – a súlyos betegség részt örömmel kihagytam volna. De nem lehet a csúszkát tovább húzni…
Boldog Apák napját, bárhol is vagy!
Fotó: saját, a képen Apu és én
Az eredeti „Nő a tükörben” poszt és a teljes szöveg
