Ha Ila, a mentorom ezt most láthatná, biztosan összeráncolná a szemöldökét, de azért remélem, büszke is lenne rám. A nemzetközi akkreditáló szervezetekre mindig ilyen szemmel nézett, „kolonializáló nagyhatalmaknak” nevezte őket. Talán innen jött az én ellenállásom is. Meg abból, hogy a minősítő vizsga követelményrendszere szigorú elvárásokba, dobozokba préselt. Nekem ez nem volt könnyű, hiszen már karriert csináltam abból, hogy kilógok a sorból, más vagyok: bölcsészként a közgazdászok között a naiv kérdéseimnek köszönhetőn pár év alatt lettem az MKB lakossági marketing osztályának igazgatója.
Hosszú út vezetett tehát eddig a minősítésig, sokat tanultam közben magamról.
Talán az egyik legfontosabb, ami miatt elindultam az volt, hogy objektív képet kaphassak a saját dobozon kívüliségemről, arról a módszertanról, amelyet az évek során kialakítottam. Hogy megtudjam, a Gestaltból jövő “itt és most” ereje és jungiánus coachként és irodalomterapeutaként alkalmazott szimbólumok és a tudattalan hatalma együtt a nemzetközi szervezet mércéjével megállja-e a helyét. Jó érzés, hogy megállta.
A Wings vezetői programban és egyéni ügyfeleim között is sok olyan céltudatos, sikeres nő van, akinek nehezére esik saját érdemeit elismerni, akinek nehéz megállni egy pillanatra, és azt mondani, ez szép munka volt. Ilyen vagyok én is. Már léptem is volna tovább a következő kihívásra, amikor eszembe jutott egy házi feladat, amit még Roszik Lindáéktól a Mamakörben tanultam, amikor az ikrekkel jártunk hozzájuk: vegyél magadnak ajándékot!
Első hallásra könnyűnek tűnik, de nem az. Sokáig gondolkodtam, mi lehetne a munkám legjobb szimbóluma. Valami, ami emlékeztet rá, de ami különleges, és amire vágyom.
Coachként és irodalomterapeutaként szeretek az ügyfeleim erősségeire fókuszálni, segíteni őket abban, hogy meglássák a problémában a lehetőséget. Ezt a fényt hozó, más megvilágítást adó szerepemet szimbolizálja a lámpa, amit választottam.
Köszönöm Avi Goren-Barnak, hogy bevezetett a jungiánus fogalmak világába, Vicdan Merternek a mentoring folyamatot. Nagy Judit, neked köszönöm a barátságodat, és hogy megosztottad velem a saját PCC utad történetét. Sokat jelentett. Köszönöm jungiánus coach csoporttársaimnak Tamási Andinak és Hargitai Juditnak a társaságot, a lendületet, a jó hangulatot, a szakmai eszmecseréket. Nélkületek el sem indultam volna ezen az úton, nemhogy a végére érjek.
Jó itt állni, visszanézni. A lámpám pedig amellett, hogy emlékeztet, megvilágítja az előttem álló utat.
