Vezetőkkel beszélgetek
Néha érdemes nézőpontot váltani

Minden szülőnek ajánlom

Voltak elveim, lettek gyerekeim, tartja a mondás. Gyereknap alkalmából szeretettel ajánlom Grecsó Krisztián írását minden szülőnek, aki szívesen elmerengne azon, mit gondolt az anyaságról és apaságról elméletben és mi lett a gyakorlat, hogy mire tanították ezek a kis zen mesterek?
Az enyémeknek köszönöm a jelenben levés élményét. A mai napig ez a legcsodálatosabb és egyben a legőrjítőbb tulajdonságuk. Egy pillanat alatt elfelejtik a múltat, és amit 2 perccel azelőttig nagyon, de nagyon akartak, – a jövőről pedig nem igazán tudják még, hogy micsoda – így el tudnak veszni a legapróbb kis dolgok szépségeiben.

Bibilioterápia és anyaság

Anyák napján nem csak édesanyámat köszöntöm és nagymamáimra emlékezem, de engem is ünnepelnek. Iker lányaimmal a pocakomban fejeztem be az irodalomterápiás képzést, a diplomavédésre már babakocsival érkeztem. A biblioterápia és az anyaság így erősen összefonódtak bennem: megszületett a lányokkal egy anya és egy irodalomterapeuta. Coachként és terapeutaként is szenvedélyesen dolgozom a női lét kérdéseivel, így az anyaság témája megkerülhetetlen része csoportjaimnak.

Körülbelül egy hónappal ezelőtt használtam először egy női csoportban a kortárs észt írónő Kätlin Kaldmaa, Ailill című novelláját. A kötetet Tóth Viki irodalomterapeuta kolléganőmtől kaptam, aki részt vett a fordításban. A különleges történet hangulata mindenkit elvarázsolt, Kätlin Kaldmaa szavakkal fest: a főhősnő naivitása, tisztasága, érzései olyan könnyedséggel, természetességgel jelennek meg a lapokon, hogy mi is részesei leszünk a csodának.

Az empátiáról Dragománnal

Lányaim hamarosan nagytesók lesznek. Vettem nekik egy ismeretterjesztő-felvilágosító könyvet, amiben a kisiskolás korosztály számára érthető nyelven magyarázzák el a baba fogantatását, születését. A szeretet, szerelem témakörénél pedig képekkel segítik a megértést. Nekik még nincsenek előítéleteik a témával kapcsolatosan. Fel sem tűnt nekik a két fiú csókja, hiszen a kutyus és a cica is szeretik egymást. Én kérdeztem rá, örültem, hogy beszélgethettünk a kérdésről. És örültem, hogy nem volt befóliázva a könyv.

Dragomán György sorai és története jutottak eszembe:

Geszti Péter és az örkényi groteszk

Amikor elvállaltam, hogy megírom az Örkény születésnapi Facebook posztot a Magyar Irodalomterápiás Társaság oldalára, még nem tudtam, melyik novellát ajánlom majd. Édesapámtól "örököltem" Örkény szeretetét, és csentem el otthonról a gyűrött Egypercesek kötetet, amiből végül a Gondolatok a pincében című novellát választottam. A Rímhányó Romhányi Apa másik nagy kedvence. Ebbe a sorba tökéletesen illeszkedik nekem Geszti Péter, akivel a héten jelent meg egy hosszú interjú a HVG360-on. Geszti a mai magyar valóság abszurditásáról és a választásai tudatosságáról beszél. Jól illik ez az örkényi groteszkhez és az ő tudatos választásaihoz:

Terápiás írás hosszútávú apákról

Az előző közel egy évben megengedtem magamnak, hogy nem posztolok. Már egy ideje érlelődik bennem a gondolat, hogy – ahogy lassan visszaszivárognak az ügyfeleim, egyik a másik után – újrakezdem ezt is. Azt is sokáig fontolgattam, miről szóljon az első írásom a hosszú szünet után. Ez a szöveg végül nagyon meg akart születni. Nem terveztem, de jött. Terápiás írás lett belőle.

Az elmúlt 11 hónap életem legboldogabb és legfájdalmasabb időszaka volt. Tizenegy hónapja vagyok nagycsaládos, ebből hat hónapot kórházak parkolóiban, folyosóin és konyháiban töltöttem. Küzdöttünk az orvosokkal, a rendszerrel, az elemekkel – és küzdöttünk Vele is. Mindhiába. Három hónapja nincs velünk Apukám. „Egy jött, egy elment” – mondta Édesanyám fekete humorral. Felfoghatatlan, hogy neki nem lesz Nagyapja. Kinek a lábán fog táncolni egy családi jóbarátunk esküvőjén? Ki tanítja majd meg biciklizni? Ki viszi edzésre, amikor én a másik kettővel zsonglőrködöm különórán, úszáson, edzésen?