Vezetőkkel beszélgetek
Néha érdemes nézőpontot váltani

Ida ezüstgolyója

Halottak napja környékén már-már szertartásszerűen eszembe jut és újraolvasom Szabó Magda Ezüstgolyó című novelláját. Ez számomra összekapcsolódik az emlékezéssel, ahogyan gyertyát gyújtunk azoknak, akik már nem lehetnek velünk. Emlékeztet arra, hogy ők is voltak fiatalok, tele tervekkel, vágyakkal és álmokkal, melyek beteljesedtek vagy sem. Ida ezüstgolyója.

A képzelet legbátrabb tette

Mégis mondj igent az életre. Tegnap este haikuk kíséretével beszélgettünk háborúról, békéről és hogy mit tehetünk ebben a kontrollvesztett, kiszolgáltatott helyzetben. Hol lehetnek, mik lehetnek a biztos pontok? A résztvevők elgondolkodtak saját félelmeiken, megosztották gondolataikat a csoporttagokkal. Viktor Frankl és Edith Eva Eger mondatait, mint kapaszkodókat vittük magunkkal. És a reményt, amely Edith szerint „a képzelet legbátrabb tette”. Köszönöm Panka az élményt, a közös csoportvezetést.

Összedől a világ

Reggel volt egy lemondásom, úgy döntöttem az üresjáratban nem hagyom, hogy beszippantsanak a hírek, inkább ukrán kortárs írókat kerestem, olvastam. Ez a vers megfogott. Bár nem lett tőle jobb a kedvem. Érdekes, hogy ez a szöveg este még egy aktualitást kapott, amikor nem tudtunk telefonálni. Én éppen a férjemmel beszéltem, megszakadt, nem tudtuk újrahívni egymást. A tesóm eközben hívott engem, édesanyánkat, apát. „A hívott számon előfizető nem kapcsolható." Nem működtek az üzenetküldő appok sem. Eltelt így tíz perc. Világvége? Szerencsére nem. Nem dőlt össze a világ. Legalábbis számunkra nem.

Lousie Glück a halálról

Mindenszentek ünnepe az emlékezésen kívül lehetőséget ad a megállásra és befelé figyelésre. Korán sötétedik, egyre hosszabbak, hidegebbek az esték, már önmagában ez is az elmúlás, az örök körforgás szimbóluma. Azok, akik már nincsenek velünk, felhívják figyelmünket a tényre, hogy mi még itt vagyunk. Ki tudja meddig. Nem csak az ünnep, de a családban történt haláleset miatt is sokat beszélgetünk a gyerekekkel az elmúlásról. Hatéves kislányom a maga módján küzd ellene, azt mondja, ő kutató lesz, aki felfedezi az örök élet, a halhatatlanság gyógyszerét.

A nem döntésnél jobb

Az előző időszakban egy izgalmas útelágazáshoz érkeztem. Mehettem tovább a megkezdett úton, vagy választhattam egy másik, szintén ismerősnek tűnő utat. A döntést meghoztam, mégis egyre rosszabbul éreztem magam. És akkor eszembe jutott Sylvia Plath híres idézete az Üvegbúrából: