Vezetőkkel beszélgetek
Néha érdemes nézőpontot váltani

Nemes Nagy Ágnes naplóbejegyzése

Sokszor kérdezik tőlem, hogyan hat az irodalomterápia. Számtalan rétege van, az egyik azzal segít, hogy ugyanazt a gondolatot olvashatjuk vissza, ami éppen foglalkoztat minket. „Nem vagyok egyedül ezzel, mások is érezték ezt, gondoltak hasonlót". Segíthet továbblépni azáltal, hogy más perspektívába helyezi a kérdést, támpontot ad érzéseink azonosítására, működésünk megértésére. Szavakat ad a megfogalmazhatatlanhoz. Valahogy így voltam én ezzel a Kő gondolattal ebben a filozófikus Nemes Nagy Ágnes naplóbejegyzésben.

Az ügyfél és a terapeuta egyenrangúak

Vannak tematikus heteim, amikor érdekes módon egymást nem ismerő ügyfeleim mesélnek ugyanarról. Az előző időszakban ez a kliensek volt terapeutájának jegyzetelése volt. Traumatizáló, rossz élményként meséltek róla. Az egyikük, amikor a terapeuta a mosdóba ment, kileste, mit írt a füzetébe.

Többet kell gyakorolnom emlékezni

Újabb poszt a jókedvre derítő „limonádé rovatba". Rettenetesen rossz a memóriám. Vagyis, ahogyan a mentorom fogalmaz, nagyon is egészséges. Amire nincs szükségem, amit nem használok, nem aktuális, azt elfelejtem. Évszámokat, arcokat, neveket. Előre is elnézést kérek minden volt kliensemtől, volt kollégától... ne vegyétek magatokra kérlek! A minap is méregettem egy nőt a kávézóban. Később érkezett, így nem vett engem észre. Ahogyan a menüt olvasta, figyeltem. Jajj, honnan ismerem?

Simon Sinek és Viktor Frankl egy bejegyzésben

Szeretem Simon Sinek írásait, gondolatait. Sokszor semmi új nincs abban, amit mond. De nagy erő van abban, ahogyan egyszerűsít, abban ahogyan, és amiért mondja. Ebben a rövid videóban arról mesél, 10 éve miként született meg a Start with why/Találd meg a miértedet című bestseller, amely elindította őt a vezetőfejlesztés irányába.

Három idézet a Menny és pokolból

„Nagy szerencse, ha az embernek világos célja van. Sokan az egész életüket anélkül élik le, hogy akár csak egy rövid időre is megpillantanák. Csak botorkálnak előre, élnek egyik véletlentől a másikig, itt egy csók, ott egy csepp könny, egy kéz érintése, egy kis magány, némi árulás, de soha fogalmuk sincs róla, hogy miért, mi okból, merre. Aki céltalan életet él, bizonyára annak is lehetnek boldog órái, ezek azonban drámaian véletlenszerűek, és a szerencse művei mind, nem learatott jutalom”